Az eöeöüi egy magánhangzókból álló főnév. Viselője egy eöeöüi nevű teremtmény, mely 5m hosszú és fehér.
Ezek az élőlények tekintélyes magasságuk mellett a farkaséhoz hasonló hosszú, lompos farkukkal hívják fel magukra a figyelmet. Bár két lábon járnak, a kezük fejletlen, inkább mancsra hasonlít. végtagjaikon három – három, hosszú karmokban végződő ujj található. Megjelenésüket két hatalmas, fehér szárny teszi teljessé. Lakóhelyük Peru kietlen hegyvidéke.
Az eöeöüiből – jelenlegi ismereteink szerint – kettő van. Mindketten egy –egy boltban dolgoznak, és vetélytársai egymásnak. Megjelenésül félelmetes, ennek ellenére a boltok forgalma meglepően magas. Jellemző módon a betévedő vevőre morognak, és közlik vele, hogy addig innen nem megy ki, amíg nem vásárolt valamit. Mivel erre eddig még nem volt példa, sajnos fogalmunk sincs, hogy mi történne a vásárolni vonakodó vevővel. A helybeliek már megszokták az eöeöüi modorát, ezért nem zavarja őket, ha nála kell vásárolniuk. Mindazonáltal bulikba ritkán hívják meg, mert már csekély mennyiségű erjedt itóka elfogyasztása is kiváltja belőle a féktelen jókedvet, amit hangos „eöeöüiiii” kiáltásokkal fejez ki, elnyomva ezzel a teljes zenekart. Bár magas és fülsértő hangja némiképp harmóniában van a perui pánsípos bandák hangzásvilágával, bekiabálásait általában rosszul időzíti, így képes a produkciót, és ezzel együtt az egész bulit agyonvágni. Erről a viselkedéséről kapta nevét is. A helybeliek között elterjedt mondás, hogy aki a bulikon sokat gajdol, az „eöeöiüg.”
Bizonyos sürgős helyzetekben a belföldi repülőjáratokat is képes helyettesíteni, ha szépen megkérik, bárkit elszállít a hátán. Egyedi élmény, ahogy az eöeöüi hátán ülve versenyt repülünk az Andok varázslatos csúcsai között a szirti sasokkal. Tiszteletdíja ezért hagyományosan száz forintnak megfelelő pénzösszeg, és egy sült báránycomb.
Egyébként nem agresszív, még sosem volt példa arra, hogy emberre támadt volna. Kedvenc étele a báránysült, melyhez köretnek szívesen fogyaszt kajpot. Ez a finom gyümölcs egy húsz méter magas fán nő, és nagyon ízletes. Az érett kajp csaknem kocka alakú, a héja vékony és kék színű, a húsa piros. A gyümölcsök darabja legalább két kiló, így egy étkezésre elég lenne egy egész családnak. Mindez persze nem zavarja az eöeöeüit, ő tíz perc alatt befal egyet hatalmas, sokfogú szájával. Mivel a kajp nem túl gyakori, és megszerzése fáradságos, az eöeöeüi ritkán osztja meg ezt a gyümölcsöt másokkal, ha mégis, az nagy megtiszteltetésnek tekinthető.
Arról jelenleg még a kutatók is vitatkoznak, hogy a két ismert eöeöüi példány hím vagy nőstény. Korukat és szaporodási módjukat, valamint eredetüket homály fedi. Ennek az az egyszerű oka van, hogy erről az eöeöüik egyáltalán nem hajlandóak nyilatkozni. Valamint azt is kimondottan utálják, ha fényképezik őket – az eöeöüiknek állítólag külön szobájuk van, ahol az elkobzott és összetört fényképezőgépeket, valamint az előhívatlan, kazettájukból durván kihúzkodott filmtekercseket tárolják. És bár eddig még nem született olyan bátor kutató vagy szemtelen riporter, aki minden tiltakozása ellenére képes lenne ráakaszkodni egy öt méter magas, tíz centis karmokkal rendelkező lényre, azért ne adjuk fel a reményt…
Ezúton is kérjük, ha valaki Peruban jár, keresse meg az eöeöüiket, és próbáljon meg újabb információkat szerezni róluk. Később majd meg fogjuk köszönni...